… az írás, azaz igazság. A napokban felnéztem az oldalra, és szinte majd’ megszakadt a szívem, mikor láttam, hogy milyen kihalt minden. Nagyon sajnálom, hogy ez így alakult, és tudom hogy az én hibám; de remélem, hogyha majd újrakezdem, akkor ti is itt lesztek.
Egyelőre úgy néz ki, hogy január második fele üres, úgyhogy addig kitartás! Köszönöm ♥
Megszállottan imádom a műkorcsolyát, ha tehetném, visszamennék az időben és belekezdenék. Valahogy olyannak képzelem el Katja korcsolyastílusát, mint Mao Asada-ét, könnyed, nőies, de kicsit kislányos, mikor úgy érzed, neki tényleg nem erőfeszítés a tripla axel :)
Amúgy Liszt Ferenc: Szerelmi Álmok-ra futja a kűrt, úgyhogy külön még azért is egy plusz pont jár neki :)
… pontosan ennyi komment érkezett eddig a blogra. Köszönöm, kis manóim!
És most, mindenki kívánjon valamit, egy-két-há’!
Holnap, lesz ami lesz, nekiülök írni, max. nem az Elveszett ígéretekbe fog jönni a következő rész, de ezt már nem bírom :) Komolyan, itt volt az egész szünet, és olyan hamar elment, és máris péntek, és én még semmi említésre méltót nem csináltam… :D
Stay tuned!
Az igazság az, hogy augusztus vége óta azon gondolkodok, mi legyen a bloggal. Bevallom, sokáig az vezetett, hogy abbahagyom. Nem azért, mert már nincsen kedvem írni, habár valljuk be, ez is közrejátszott… vagyis, azt hiszem, a Tokio Hotellel nincsen kedvem írni, mert kinőttem belőlük; de a döntő ok mégis az volt, hogy egyszerűen időm sincsen rá, és rosszat, összecsapottat pedig nem fogok kiadni a kezemből. Rengeteget kell tanulnom, ha pedig nem tanulok, akkor vagy a csoporttársaimmal és a barátaimmal töltöm azt a kevés időt, ami marad, vagy a családommal, és a helyzet az, hogy az agyam egy elbújó kis hátsó részében ott van a gondolat, hogy írnom kéne nektek, de egyszerűen azt sem tudom miről, hogyan, hogy van-e még kinek írni.
De aztán ma végre sikerült feljutnom az oldalra, és majd’ megszakadt a szívem. Hogy mennyire magára hagytam, elhanyagoltam, rólatok nem is beszélve, vagy a történetről. Nem azért kezdtem el az Elveszett ígéreteket, mert a Tokio Hotellel akartam írni, nem azért nem jöttek össze Katjáék, mert én ennyire rosszat akarok a legkedvesebb szereplőimnek, hanem azért, mert sokkal hosszabra terveztem a sztorit. Az igazság az, hogy el akartam vele valamit mondani, és éppen ezért képtelen vagyok abbahagyni. A szívemhez nőtt és nem tudom itt hagyni ennyire befejezetlenül, egy boldog vég nélkül.
Úgyhogy folytatni fogom, de nem tudom mikor. Talán már a napokban, talán csak egy hónap múlva, mindenesetre úgy is látni fogjátok, ha lesz új rész, addig pedig egy kis türelmet kérnék még, ha lehet.
Meg kérnék egy szívességet: kommentben írjátok meg légyszíves, hogy mi az, amit szerettek az Elveszett ígéretekben, és azt is, hogyha egyszer nem Tokio Hoteles történetet írnék, akkor olvasnátok-e. Köszönöm, és óriási puszi mindannyiótoknak.
Nagyon sajnálom, hogy így eltűntem, de tényleg nincsen időm írni, mert selejtes munkát nem szeretnék odaadni a kezetekbe; viszont, nagyon szeretném megköszönni azt a díjat, amit kaptam, mert tényleg úgy érzem, hogy óriási dolog. Úgyhogy köszönöm!
Köszönöm szépen kateetrix-nek, Strawberrynek és Linának a díjat!
A szabályok:
1., Tedd ki a logót a blogodra.
2., Köszönd meg a díjat attól, akitől kaptad.
3., Írj ki magadról 7 dolgot.
4., Küldd tovább 7 írónak. (ne felejtsd el belinkelni a blogjukat)
5., Hagyj megjegyzést a blogjukon, hogy meglepetés várja őket.
Hét dolog magamról:
1., Büntető jogi ügyész szeretnék lenni, és gyermekjoggal foglalkozni, ha elvégzem a jogi egyetemet.
2., Több, mint két éve vegetáriánus vagyok.
3., A nyaralásból az utazást magát szeretem a legjobban, és nem tudok nem fényképezni minden percben.
4., Nagyon szeretek idegen nyelveket tanulni, most éppen a francia az új mániám; és ha már itt tartunk, imádom az új könyvek illatát.
5., Imádok olvasni, írni, zenét hallgatni, ruhát tervezni és készíteni, kézműveskedni – imádok mindent, ami a kreativitással kapcsolatos.
6., Nagyon kíváncsi ember vagyok, és néha túl őszinte.
7., El akadtam ezzel a magamról beszélni dologgal, mert nem igazán vagyok jó benne.
A hét blog, akinek tovább küldöm:
1., Lina – http://lassunslaufen.wordpress.com/
2., Strawberry – http://strawberry.blog.neon.hu/
3., Nessi – http://www.gustavth.blogspot.com/
4., Zoey – http://cigarettekiss.blogspot.com/
5., Ria – http://ria-fictions.blog.hu/
6., anitabill – http://our-life.freeblog.hu/
7., Linike – http://thfanshine.freeblog.hu/
Nem sorrendben írtam őket, úgyhogy senki ne sértődjön meg! :)
Remélhetőleg nem sokára lesz rész, és köszönöm mindenkinek, aki írt véleményt eddig, és tudom, hogy várjátok a részt, sietek vele!
Hm, kezdődik a történet „második” része… Kommentet kérek szépen! :)
Mivel azt ígértem, nem húzom le a saját munkám, nem fogom, de akkor is… Mindegy, olvassátok csak, és kérlek titeket, hogy tényleg legalább egy gombot nyomjatok arra, hogy szar-e vagy nem, köszi.
Köszönöm az előzőre érkezett kommenteket, és a támogatást :) A köv. rész szerintem hétfő körül jön csak, mert nincs időm írni; de sietek vele!
Tudom, tegnapra mondtam az új részt, de unaköcsém és -hugom nálunk van, a köv. rész szerda este jön. Addig is nagy puszi nektek :)
Nem siránkozok, csak hihetetlen, hogy hétszázan elolvastátok a legutóbbi részt, és csak öten tudtátok értékelni, még csak nem is kommentet írni. Azoknak nagyon szépen köszönöm, akik írtak, tényleg, mert biztosítanak arról, hogy tovább folytassam, és tudom, hogy a legtöbben nyaraltok… De mindegy is. Nem fogok könyörögni nektek, ennyi.
Hm, ez a rész most nekem is tetszik :) Egyébként úgy számolom, hogy még kb. egy-másfél év történései vannak hátra, szóval így készüljetek ;)
Kommentet kérek! Ja, és írtam facebook-on is, hogy értékelni lehet a fejezetet úgy is, hogy nem regisztráltok, szóval megtennétek ezt nekem? Köszönöm :)
A részben említett két darabot itt hallgathatjátok meg:
Saint-Seans – The Swan
Bach – Cello Suite (Prelude)
Hú, szerintem nem volt olyan, hogy két nap alatt két rész lett volna :)
Mindegy is, köszönöm az előzőre jött kommenteket, és remélem erre is legalább annyian írtok majd :)
Krisztusi korba lépett a történet :D Bocs, nem hagyhattam ki…
Na, szóval, lassan vége ezeknek a fránya átkötő részeknek (hál’ Isten, mert úgy érzem, szörnyű vagyok ezekben), és jön a második felvonása a történetnek :) Egyébként szerintem kb. a felénél vagyunk. Mármint nem tudom, hány részes lesz, ismertek, de körülbelülre még ugyanennyi rész, +/- öt. Remélem azért annyira nem örültök, hogy hamarosan vége :’D
Kommentet kérek szépen, és köszönöm az előzőre érkezetetteket :)
Idejét sem tudom megmondani, mikor volt új rész, de valamiért nagyon döcögve megy a dolog. Nem fogom abbahagyni, ezt már réges-rég megígértem magamnak, de azt hiszem, ihlet után kell néznem, és visszaszereznem valahogy azt, ami ezt a történetet olyan kis varázslatos, szerelmes történetté tette…
Kommentet kérek, mert most valahogy nagyon bizonytalan vagyok ezzel a történettel…
Az ígért részecske. Rövid, de nagyon nehezen akart összejönni ez a rész, és hétfőre ígértem, úgyhogy hajrá, olvassátok ;)
Ha túl sok benne a metafora és a romantika, elnézést, de ezredszerre olvasom a Büszkeség és balítéletet, és még mindig hatással van rám :)
31. rész – elolvasom
Kommentet mindenkitől kérek! Szerintetek jól vettem fel újra a szálakat?
Hu, hol is kezdjem. Talán ott, hogy egy hete már írtam facebook-ra, hogy nem sokára jön az új rész. Egyelőre még csak a Naplopás befejező részét hoztam plusz egy kis epilógust, remélem örültök, és még nem felejtetettek el :) Kommentet várok, szerintem meg fogtok lepődni, úgyhogy kíváncsian várom a véleményeteket ;)
A másik dolog a meglepetés, amit már szintén beharangoztam facebook-on: a 100.000 ezer olvasóra különleges kis meglepetéssel készültem nektek; de mielőtt rátérnénk, hadd mondjak még valamit: KÖSZÖNÖM! Hihetetlen volt látni pár nappal ezelőtt is, de most így leírva még sokkal jobb. Nincsenek szavak rá, na :) Köszönöm, hogy támogattok, köszönöm, hogy mindig vagytok nekem, és hogy olvastok – rengeteget jelent. Habár most éppen máshol is kiélem kreatív energiáim, soha, de soha nem foglak titeket elfelejteni.
Most pedig jöjjön a kis meglepetésem: nagyon, nagyon, nagyon sokat gondolkoztatok azon, hogy Katja és Bill mikor jön végre össze. Nem, nem árulom el, lelőném a végét, de itt egy kis segítség:
1: Nélküled minden olyan üres és semmilyen
„Belém hasított a jóvátehetetlenség fagyasztó érzése. (…) Tűrhetetlennek éreztem már a puszta gondolatát is, hogy nem hallom többet a nevetését. Hiszen olyan volt számomra, mint forrás a sivatagban.”
Antoine de Saint-Exupéry
2: Nem megy, így nem
„Az igazság gyors fájdalma elmúlhat, de a hazugság lassú, maró gyötrelme végtelen, kiapadhatatlan fájdalom.”
John Steinbeck
3: Csak a múlt?
„A boldogság emléke már nem boldogság, de a fájdalom emléke még fájdalom.”
George Gordon Byron
4: Végre talán
„Néha úgy érzem, el tudom feledni, nem is értem, hogy tudtam szeretni. Majd eszembe jut egy régi, boldog emlék, és rájövök, csak őt szeretem még.”
5: Inkább visszaülök, és nézem a showt
„A változás jó. Általában nem az, ami változik, hanem a változás maga. Mert a változás egy új esélyt ad neked, és nem nehezedik rád a döntés súlya, hogy elfogadod-e vagy sem.”
6: Tudnod kellett volna, hogy mennyire szeretlek
„Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél.”
Antoine de Saint-Exupéry
7: Engedj vissza a karjaid közé
„Az olyan helyekre vezető utakat, ahová érdemes eljutni, nem lehet lerövidíteni.”
Helen Keller
8: Nem a megszokott módon
„A tetteiből kellett volna megítélnem, nem a szavaiból. Beburkolt az illatával, elborított a ragyogásával. (…) Szegényes kis csalafintaságai mögött meg kellett volna éreznem gyöngéd szeretetét. Minden virág csupa ellentmondás. De én még sokkal fiatalabb voltam, semhogy szeretni tudtam volna.”
Antoine de Saint-Exupéry
Ezek a jövőbéli utolsó nyolc rész címei és idézetei, gondolkozzatok csak, hogy mit jelenthetnek :)
És végül, de nem utolsó sorban:
naplopás – ötödik rész
naplopás – epilógus
Hétfőtől pedig kezdődik megint Katja kalandos szerelmi életének taglalása ;)
Felvételizek, ezért remélem megértitek, hogy most egy ideig (jún. közepe) nem nagyon lesz rész. Persze nem azt mondom, hogy egyáltalán nem, hiszen őrültség lenne ilyet mondani, és amúgy sem bírom ki a két hónapot írás nélkül, csak tanulással, de ritkábban, hetente egyszer-kétszer talán. Persze benne van az is a dologban, hogy talán többször is, de remélem megértitek, hogy most az első, hogy felvegyenek a SOTE-ra.
A Naplopás utolsó, másfél-két részét még mindenféleképpen befejezem a jövő héten, és mivel az Elveszett ígéretekből az utolsó rész egy kicsit nyugisabb volt, az sem kiált folytatásért (bár tudom, hogy ti igen). Novellák lehet, hogy lesznek, sőt valószínűbb, mint, hogy új rész kerüljön fel, és természetesen elfelejteni sem foglak titeket, a képeket ugyanúgy hozni fogom, hogy ti is alkothassatok, de most egy ideig a saját kis életemre kell koncentrálnom.
A Facebook-on ugyanúgy lesznek kis frissek és képek, a Tokio Hotel Fictions pedig ugyanúgy vár minden kedves olvasót, és írót :)
love & kiss
Az oldal készen van, most már csak egy feladat maradt hátra: feltölteni sok-sok fantasztikus történettel! :)
Csak el akadtam vele.
Naplopás – ötödik rész – részlet
„Bill hallgatott. Gondolkodott egy pár percig, hogy biztosan megkérdezze-e ezt, de végül a nem mellett döntött. Nem akarta Nórit teljesen megrémíteni, pedig nagyon jól tudta, hogy ez történne, ha egyszerűen megkérdezné, hogy tetszett-e neki a látvány, amit délután látott a mezőn. Bill, Annával ellentétben, pontosan tudta, mi történt ma kint a szántón, mikor azaz ág megreccsent.”
De azért sietek ;)
